Kevés olyan játék van, amely generációkon átívelően megőrzi varázsát, de a hinta ezek közé tartozik. A mozgás öröme, a szél suhogása és a lebegés élménye ősidők óta rabul ejti az embereket. Régészeti leletek és ősi ábrázolások bizonyítják, hogy már az ókori görögök és kínaiak is kedvelték: ünnepeken, szertartásokon, sőt művészeti alkotásokban is megjelent.
A középkorban a hinta nemcsak gyermekjáték volt, hanem vásárok, falusi ünnepek attrakciója is. Egyszerű kötélből és deszkából vagy faragott fából és díszes szerkezetekből készítették. A mozgás ritmusa nemcsak szórakoztatott, hanem megnyugtatott – sok kultúrában a lelki egyensúly szimbólumaként tekintettek rá.
A 19–20. század fordulóján a városi parkokban és játszótereken a hinta állandó elemmé vált. A biztonságosabb szerkezetek megjelenésével a gyerekek és felnőttek egyaránt élvezhették. Később a teraszokra, kertekbe tervezett függőszékek és designhinták is divatba jöttek, bizonyítva, hogy a klasszikus forma új köntösben is megállja a helyét.
Ma a hinta egyszerre nosztalgikus és modern. Lehet játék, relaxációs eszköz vagy lakberendezési elem. Bár az anyagok, formák és felhasználási módok változnak, az alapélmény ugyanaz marad: a lebegés szabadsága és a gyermeki öröm. Ez az időtlen vonzerő teszi a hintát valódi klasszikussá, ami sosem megy ki a divatból.
